2.fejezet: Egy 'átlagos' nap

 Másnap kómásan keltünk, néhányan a padlón fetrengve, mint például én, aki sikeresen leesett az ágyról, miközben szunyált. Kevin és Dakota összebújva a kanapén aludtak, Kimmy egy babzsákon fetrengett, ugyan úgy, mint Beverly. Nem kellett sok, míg feltápászkodjak, az amúgy jéghideg padlóról. Miközben felbaktattam megláttam  az órát. Nagyon örültem, hogy pont nekem kell felkelni hajnali háromkor.. Ehh, mindegy.. Inkább készülődni kezdtem, de előbb lefürödtem, mivel a földön magammal töröltem fel a legtöbb portszemcsét, ezzel tökéletes Drakula kinézetet biztosítva.. Miután eltávolítottam magamról a mocskot, felvettem egy fekete nadrágot, és egy vörös színű felsőt, rajta Angel felirattal. Hajamat kontyba fogtam. Sminkelni sosem sminkelek, kivéve, ha az alkalom megkívánja. Nem szeretem. Azért az éhes szájakat is csillapítani kell, ezért hajnal öt körül nekiálltam palacsintát, és elvitelre szendvicseket csinálni, amire anyu tegnap megvette a hozzávalókat. Felraktam a tizedik palacsintát, utánna egy kávét lefőztem, ami anyut is kicsábította a szobából.
-Te meg mit csinálsz ilyen korán?-nézett rám.
-Palacsintát sütök, nem látod?-mosolyodtam el. Majd odanyújtottam egy csésze kávét.-Kérsz?
-Ühhüm.-nézett hálásan a negyven éves anyánk. Bár ezt igazából senki se mondaná meg róla, hisz fiatalos külseje miatt senki se nézné harmincnál többnek. Vállig érő, barna egyes haja miatt egészen világít a zöld szeme. Bár igazából az évek során a fényéből mindig veszített.
Anyám csak nézett, miközben én a konyhapulton ücsörögtem, miközben kávét szürcsölgettünk.
-Istenem!-kiáltottam fel.-A PALACSINTA!-ordítottam. Igen. Szénné égett.  De szerintem nem volt jobb dolga, hisz már megcsináltam az összeset, úgy egy fél óra alatt.  Elmentem felébreszteni a többieket, hisz félkor megy a busz. Először Kyrával kezdtem, akit nem nehéz palacsintával kihúzni az ágyból. Aztán Kimmy, Dakota, Beverly és Kevin, akit párszor házba is rúgtam, hogy felébredjen, mert neki meg ma kell nyolckor felmennie az egyetemre. Csak ő össze se pakolt, és egy lusta disznó. Majd a füléhez hajoltam, és belesúgtam.
-Nálam van a telefonod, a tableted, a laptopod, és mind a két PSP-d. Ha nem kelsz fel, valami baj történhet..-mondtam tipikus 'nyugodt vagyok, de azért szívesen megfojtalak' hanggal. Mint egy kenguru ugrott fel, majd körbenézett, mint egy szurikáta. Természetesen semmije sincs nálam, de ez a legbeváltabb módszer.
Miután mindenki felkelt, és nagyban készült, én beültem a Tv elé, mivel nézésnek nem igazán lehet mondani azt, ahogy én ugrálok a csatornák között, mivel semmit érdemlegeset sem lehetett hallani, vagyis annál, hogy ezt-meg azt meggyilkolták, azt kirabolták, emezt meg letartóztatták. Ebben az értelmes cselekményben megzavart a házban fel-le járkáló egyének, ordibálva:
-Anyu, hol a cipőm?
-Hol van az a rohadt tolltartó?
-Hol a táskám?
-Hol van a zoknim?
-Miért nincs egy normális göncöm sem?
Mászóval, az élet nagy kérdéseivel traktáltak minket. Megsajnáltam szerencsétleneket (nem mintha pár órával ezelőtt én is ugyan ezt a lemezt játszottam volna le) és segítségükre indultam. Természetesen Kimmy másik pár zoknija a ruhásszekrényében volt.
Dakota cipője az ágy alatt, mert éjjel oda tette, csak elfelejtette.
Kevin táskája a bele volt tekerve egy jógaszőnyegbe (??) a jógaszőnyeg pedig egy szemeteszsákba.
Kyra tolltartója a táskájába volt, mivel tegnap bepakolt.
Beverly kérdésére nem tudtam választ találni, mivel több mint tíz használható, új felsőt láttam, mellette sok mással.
Háromnegyed óra múlva, a sereg kilencven százaléka az ajtó előtt sorakozott, majd elköszöntünk Kevintől, mivel anyánk, már húsz perccel ezelőtt elment dolgozni. Ugyan abban a suliban vagyunk, minden évfolyamot átölelve. Nagyon örültem, mikor kiderült, hogy Kimmy B-s lesz, én meg A-s, ismétlem: Hajrá, testvéri szeretet!
 Igazából 20 perc busszal az út, majdnem a suliig. Egy rendezett körforgalomnál szálltunk le a buszról, onnan tíz percet sétáltunk, mivel az a busz már nem állt meg a környéken. Mikor odaértünk, mint egy kupaktanács megbeszéltük, hogy most nem úgy indítjuk az évet, mint ősszel. De mint gondolhatjuk, Dakota nekidőlt a falnak, majd a a PSP-jét kezdte nyomkodni.Az iskola nem nézett ki átlagosan. Olyan volt, mint egy múzeum. L alakú volt az épület, rengeteg ablakkal,fehéres-szürkés falakkal  amiknek a sarkain, és az ablakpárkányon szürke téglából készült díszítések tették érdekessé. De amiatt ókorinak néz ki. A fal mindenhol csupa kosz.  Ezt igazából úgy lehetett látni, hogy szürkére-sárgás van festve, de valójában a diákok vizelték le, és öntöttek rá különféle löttyöket, hogy ezt a csodálatos hatást érjék el. Hogy én ezt honnan tudom? Rá van írva a járdára. Kyrával szakadni kezdtünk.. Ez nem lehetett túl régen, mivel krétával volt az aszfaltra írva. Mit sem sejtve Dakota. De nem szóltunk neki. Körülnéztünk az udvaron. Óriási pálya, ahol gondolom majd az új szadista tanárunk mindent kihajt belőlünk, kosár és focipálya, ahol gondolom, mint az előző sulimba, sosem fognak labdát kiadni. Mikor kétszer végig futottuk szemmel az óriási futópályát elindultunk, majd mint pár normális ember bementünk a főbejárati ajtón. Itt volt a gond. Mi nem páran voltunk. Öten. Öt ember, akik a normális fogalmát távolról sem ismeri. Kimmy már a bejárati ajtóban porig égetett minket, mivel drága, megbotlott a küszöbbe, és orra esett. Én meg Kyra röhögtünk, Beverly a hátába szúrt egy zászlót, amit igazából nem tudom, honnan szerzett... Mikor beértünk, végigmentünk egy folyosón, és két lány be akart próbálkozni Dakotánál.. Dakotánál. Érted?  Jégcsaphercegnő kikerülte a lányokat, úgy, hogy még fel se pillantott a PSP fölül. A második lépcsőnél elváltak útjaink, majd a tizenegyedik A-s ajtónál vettem egy mély levegőt, majd kinyitottam az ajtót.
 Meglepődött voltam? Igen. Ki gondolta volna, hogy két srác, fél pucéron fog táncolni tanári asztalon, és hogy ezt két lány monopoly-s pénzzel fogják értékelni... Két lány a zajt alig túlordítva beszéltek, a hátsó padban két srác cigit vett a másiktól. Egy srác élénken röhögött egy fekete ruhás, igazából eléggé emonak mondható sráccal, akit szemmel láthatólag egyáltalán nem érdekelte a szöszi mondandója. Még kettő hátul valamit néztek, és a telefonból fura hangok jöttek ki. Biztos teniszt néznek. Hátul volt még egy csaj, aki pont az ablak melletti padsorban.. Azaz az ablak felettiben ült,mivel itt már a legfelső emelet miatt tetőablak van. Már messziről láttam, az a csaj az én emberem. Sikeresen elsétáltam a táncoló srácok előtt, majd egyenesen hátra vettem az irányt, majd ledobtam magamat az egyik székre.
-Helló!-köszöntem minimális mosollyal.
-Szia.-na itt állt volna le a beszélgetés, ha.-Te voltál az reggel?
-Azt hiszem igen.-feleltem egy lesütve a szemem.-De ezt felejtsd el..-felvettem egy tipikus kínos mosolyt.-Gween vagyok, te?
-Lia.-mosolygott. na itt mint a busz a hóban, a beszélgetés is óriási hóbuckába ragadt, pontosan amíg.
-Fejezzétek már abba!-üvöltöttük ezt a mondattanilag helytelen mondatot, majd egymás tenyerébe csaptunk.. Így kezdődött a barátságunk, és a tény  hogy legalább egyszer meg fogjuk őrjíteni a tanárunkat.
  Már igazából nem is tudom, hogy hogyan, de üvegezni kezdtünk a kilences teremben.. Elég sok fura alakkal..
-Kezdeem!-üvöltött egy szöszke srác, majd megpörgette az üveget.
-Megszoptam..-mondta az egyik srác. Az alapszabály az, hogy mindenkitől lehet egyet kérdezni, de ha arra egyre nem válaszol, akkor csinálnia kell valamit, a kérdés helyébe.
-Na akkor, hogy hívnaak?-kérdezte a srác meglebegtetve az óriási szempilláját.
-Sean..-felelte unottan.
-Szép név!-felelte óriási mosollyal.
-Akkor te ott!-mutatott rám.
-Hehh?-néztem rá.
-Cuki vagy!-ölelt meg. Majd igazából fél perc múlva, feltette a kérdését.-Te tényleg abnormális vagy, ahogy a pletykák terjengenek rólad, vagy mégsem?
-Szerintem találkoztál az ikertesómmal, Kimmy-vel.. Nem, nem igazak.
-Hála az égnek.. De akkor az ikertesód abnormális?
-Ez már két kérdés.-mosolyogtam, majd bedurcizott.
-Akkor, Lia, te hogy kerülsz ide?
-Gondoltam, hogy ezt fogod... Most jöttem haza, anyámékat meg otthagytam, mert nem akartak velem jönni, jó újra látni!-mosolyogtak.
-Ti honnan ismeritek egymást?-néztem nagy szemmel.
-Most nem kérdezhetsz!-mondta a szöszke, majd igyekeztem olyan durcis képet vágni, mint ő.
-Akkor te ott. keresztneved?-hajolt olyan közel hozzá, hogy majdnem megcsókolta.
-Én azt nem írom keresztekre!
-Azaz, mi a neved?
-Mi vagyok én, kisállat?
-Azaz, amivel szüleid elneveztek..
-A Szörnyszülött, vagy  Hülye Gyerek?
-Tudni akarom, hogy hogy hívnak.
-Miért nem ezzel kezdted? Jose vagyok!-felelte egy óriási mosoly kíséretében, de mi már régen nem kaptunk levegőt a röhögéstől..
-Akkor ki lesz a következő?-pörgette meg az üveget. Természetesen elém állt volna meg, de mivel erélyesen ráfújtak, emiatt Seanre ment az üveg.
-Hé, ez csalás!
-Ehh.. Mindegy.-mondtam.
-Na akkor.. Bia, azt hiszem..
-Lia.-javította ki.
-Akkor.. Van pasid?-nézett olyan szemmel, mint aki már szemmel átlátott volna szegény lány ruháin..
-Nincs, de nem is tervezek mostanában..
-Francba.. Hogy állsz az egy éjszakás kalandokkal?
-Ez már két kérdés!-mondta. Majd ez folyt egészen fél óráig, majd öten egészen megismertük egymást..
  Hazafelé tartva a brancs megint összeállt, majd együtt mentünk a félnégyes járattal haza.
-Mi az, hogy abnormális vagyok?-ordított otthon Kimmy.
-Az abnormális azt jelenti..-kezdte Dakota.
-Tudom!-emelte fel a hangját.
-Biztos?-nézett rá Beverly.
-Ma mit csinálunk este?-kérdeztem.-Arra gondoltam, hogy leugrok a boltba, és szalonnát sütünk, mivel anyu ma nem fog hazajönni...-néztem, rájuk, majd mikor láttam, hogy mindenkihez eljutott az információ, bólintottam.-Ki fog velem jönni?-tettem fel a kérdést, amire igazából tudtam a választ.
-Dakota, Kyra, ti rakjatok tüzet, lehetőleg ne gyújtsátok fel a házat. Beverly te fogsz jönni velem, csak te a zöldségeshez mész.-adtam a parancsokat.
-Minek főnökösödsz?-nézett rám Beverly.
-Mert élvezem!-kacsintottam.
-De először, össze kéne pakolni lent..-mondta Dakota.
-Te és a fura tisztaságmániád..-rimánkodott Kimmy.

De össze lett pakolva, hisz ha beköltözik pár egércsalád, akkor éjjel a horrort kicsit élethűvé tenné.. Azután elindultunk Beverly-vel. Mint gondolhatjátok, belefutok egy ismerősbe a boltba, vagy egy jó srácba, tudjátok, hogy a szokásos… Dehogy is! Nekem nincs akkora mákom, mint a mangákba szereplő csajoknak.. Én sikeresen belefutok egy öregasszonyba, akinek az öreg karjaiba a kuzinom van, Sam, akit nem igazán szívlelünk. Leánykollégiumba járt, és igazából elég idegölő.. De ő ezt nem veszi észre. Én épen leveszem a polcról a kellő dolgokat, mikor oda jönnek hozzánk.

-Gween, régen láttalak, még mindig ugyan olyan deszka vagy, mint két éve!-köszöntött.

-Kislányom,  te szoktál enni? Vagy mióta anyád megőrjítette szegény apád nem jut pénz ételre?-kérdezte a ráncos hölgy, aki szemtelenül kiforgatva az ember ki nem mondott szavait a másikra irányítja. Nekem a szemem a dühtől majd ki esett, ökölbe szorítottam a kezem, majd még egyszer átgondoltam: -megéri  ez nekem?-és hát nem. Nem adom meg nekik azt az örömöt, hogy kiboruljak, és beverjek az mind a kettőnek, (bár szívem szerint már megtettem volna tavaly) de türtőztettem magam.. Azaz megpróbáltam.

-Egoista majom, és boszorkány, hallgassatok, én csak vásárolni jöttem. De ha akarjátok, zaklatóként kizártathatlak a boltból.-mosolyogtam. Élveztem, ahogy  a gondolataim átveszik a valóság álarcát. Azaz.. Az igazság valahogy így hangzott:

-Vááá! Hagyjanak békén, hívom a rendőrséget, nee!! Mondd, hogy csak egy rémálom!!-üvöltöttem, majd az öregnek lekattant a feje a helyéről, majd le akarta harapni a fejem.. Majd felébredtem. Hála az égnek.. Dakota mellettem ült, és hallgatózott.

-Te sokat üvöltesz álmodban..-mondta.

-Hány óra van?

-Hat.

-Mi van a szalonnasütéssel?

-Kimmy megsajnált, és elment helyetted.-ez fura.. Inkább ez Kyrára vall..  De lementem, majd kivittem a tűzhöz a zöldségeket

-Szia Gween!!-köszöntött a lepattant fejű öregasszony és Sam.  Én ordítva ébredtem tudva ez a valóság, majd meghallok egy hangot.

-Te sokat üvöltesz álmodban.-mondta ugyan olyan hanglejtésbe, mint az álmomban.

-Mi van a szalonnasütéssel?

-Kyra megsajnált, és elment helyetted.

-Ez a valóság!!-ugrottam Dakota nyakába. 

-Vagy mégseem?-nézett rám.. Elugrottam tőle, majd elkezdett röhögni. 

-Hülye!-Csaptam a hátára.
-Te miért voltál mellettem?
-Szerinted ki miatt volt rémálmod? Múltkor felvettem a hangjukat!-röhögött.
-Köcsög!-visítottam.
-Régi cserépedény!
-Mi ez a kiabálás? Amúgy gyertek már lefelé.-mondta Beverly, miközben mi párnákkal püföltük egymást.
-Gyertek kifelé!-jött Kyra, és lerángatott az emeletről.
-Ugye tudod, hogy faszság volt elaludnod a kanapén, miközben takarítunk..
-Ühhüm.. De az álmom elég büntetés volt..
-Ugye nincs a városba Sam?-néztem kétségbeesetten. Még régen eltöltöttünk egy alkalmazást, amivel nyomon tudunk követni akárkit.
-Nincs.. Hála az égnek.-szinte hallottam, ahogy megnyugszik a szívem, majd kimentem az erkélyemről vezető udvaron, majd feltűnt, hogy rajtunk kívül négy ember ül a szalonnasütőnél.
Úti célomat nagyban befolyásolta az, hogy páran fütyülni kezdtek rám.. Lehet nem a legjobb választás volt, egy bikini felső, és egy rövidnadrág... De április közelében már meleg van, főleg a tűz körül, és, mint minden történetben, a főhősnő beleszeret az egyik srácba, megházasodnak, lesz hét gyerekük.. Meg a francokat. Kevin fütyült oda, egy haverjával, és két csajjal az oldalán. De a nap tetőpontja csak most kezd virágozni..